摘要: A korrespondanciaanalízis az utóbbi évtizedben elterjedt többváltozós statisztikai módszer kontingenciatáblák vizsgálatára. Bár maga az eljárás már régóta ismert (1. FISCHER [4], GurrMAN [13], LANCASTER [19], KENDALL és STUART [17], MCKEON [22], akik ún. szkórokat rendelnek a sorokhoz és oszlopokhoz, hogy a kontingenciatáblát a kanonikus korrelációanalízisből ismert módon alacsonyabb rangú táblával közelítsék), a korrespondanciaanalízis jelölésrendszerét és apparátusát a francia iskola dolgozta ki (BENZECRI et al.[1]) 1973-ban. Ezek után HILL 1974-ben írott [16] cikke hívja fel a módszer hasznosságára a figyelmet. Sajnos, a franciák leírásmódja nehezen illeszthető a többváltozós statisztikai módszerek szokásos tárgyalásába, az összeegyeztetésre JAN de LEUW [21], GOODMAN [7],[8], HABERMAN [14], GORDON [11] és munkatársaik tesznek kísérletet. Jelen cikkben megpróbáljuk a korrespondanciaanalízis feladatát a lehető legáltalánosabb módon (a feltételes várható érték operátorának szinguláris felbontásával) leírni. Ebbe a trágyalásmódba a fentiek is beilleszthetők és a megoldás egyszerű lineáris algebrai segédeszközökkel adódik. Megmutatjuk, hogy a korrespondanciaanalízis nem más, mint kvalitatív változók kanonikus analízise, és a kapott faktorok legkisebb négyzetes becslést adnak.
参考文章(0)